Lydia és Ruth

Derek szilárd meggyőződése az volt, hogy Isten a házasságszerző. Ezzel a címmel könyvet is írt. Ezt mondta erről: „Isten soha nem bízta rám, hogy feleséget válasszak.”

1945-ben, amikor éppen őrjáratban volt a szolgálati helyén, Derek imádkozni kezdett Lydiáért és az otthonában élő gyermekekért. Saját szavaival:

„A Szent Szellem drága és erőteljes üzenetet adott nekem nyelveken. Rövid szünet után megkaptam a magyarázatot is. Isten a saját számon keresztül mondta: Ugyanabba az igába és hámba fogtalak titeket.”

Ezt úgy értelmezte, hogy valahogyan együtt kell dolgoznia Lydiával. Csak hónapokkal később döbbent rá, amint a kapcsolatuk mélyült, hogy ez az „iga” a házasság, a „hám” pedig a közös szolgálatuk Istennek.

Korkülönbségüket, valamint eltérő kulturális és tapasztalati hátterüket tekintve Derek eltöprengett, hogyan is működhet egy ilyen házasság. Derek egyke volt, itt pedig egy olyan otthonnal találkozott, ami tele volt kettő és tizennyolc év közötti leányokkal. Így emlékszik vissza:

„A lelkesedés és a félelem között vívódtam, de tudtam, hogy Isten szólt. Üzenetét megerősítette egy keresztény testvérem is, aki semmit nem tudott belső gyötrelmeimről.”

Derek és Lydia 1946 elején kötöttek házasságot, közel egy hónappal azelőtt, hogy Derek megkapta a leszerelő papírját Jeruzsálemben.

Erejük és egységük közös imaéletükben gyökerezett, és kitartott harminc éven keresztül. Ezalatt három földrészen is éltek, sok különböző nehézség és nyomás közepette. Derek így emlékszik erre:

„Az élete vége felé Lydiának gyenge volt a szíve, ő mégis megdöbbentően erős és tevékeny maradt, majdnem a földön töltött utolsó hetéig. Néha úgy érezte, hogy a szíve a mellkasában feladja a harcot, de mindig azt mondta: „Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!”(Zsolt 73,26)

„Megtanultam tőle, hogy nem engedhetjük meg a külső dolgoknak, hogy diktáljanak a belsőnek. Az Istennek odaszánt életben egy belső erőforrásra támaszkodhatunk, ami nincs alávetve anyagi testünk gyengeségének és változásainak. Amikor meghalt, úgy éreztem, mintha a bensőm egy részét kitépték volna, és csak egy nyílt seb maradt a helyén. Isten nagylelkű volt: kegyelmet adott ahhoz, hogy átadjam Lydiát Neki, és így az Úr elkezdhetett gyógyítani.”

Az ismét egyedülálló Derek újra odaszánta életét az Úrnak, Akinek elmondta, hogy hajlandó az élete hátralevő részét egyedül leélni, ha ez Isten akarata, de Isten mást tervezett. 1977-ben megint házasságszerzőként cselekedett. Egy jeruzsálemi látogatása során Derek hallott egy amerikai hölgyről, akinek megsérült a háta, és ezért nem tudott dolgozni. Derekben működött a hátproblémák gyógyulására vonatkozó hit különleges ajándéka. Meglátogatta a hölgyet, és irgalmasságból imádkozott érte, de nem volt azonnal látható a csoda.

Néhány estével később, amikor abban kereste az Úr akaratát, hogy visszaköltözzön-e Jeruzsálembe, Derek látomást kapott az ehhez vezető útról: nem egyenes volt, hanem meredek, hegynek felfelé haladó, és kanyargós.

Derek megértette, hogy ez a Jeruzsálembe visszavivő utat jelképezi, de döbbenten fedezte fel, hogy egy nő ül a földön, épp ott, ahol az ösvény elindul fölfelé a hegyre. Felismerte a hölgyet: érte imádkozott néhány nappal korábban. Megértette, hogy akkor indulhat el ezen az ösvényen, ha feleségül veszi ezt az asszonyt. Derek megint félelem és izgalom között vívódott. Így emlékszik vissza: „Kísértésbe estem, hogy megharagudjak Istenre: valóban arra kér, hogy vegyek feleségül egy nőt, akivel csak egyszer találkoztam, akiről semmit nem tudtam, és akit nem is szerettem?”

Kicsit több mint egy évvel később, 1978 októberében Ruth Baker és Derek Prince házasságot kötött. Ruth történetét, többek között a csodálatos gyógyulásáról szóló beszámolót az Isten a házasságszerző című könyvükben olvashatjuk. Ruth az Egyesült Államok közép-nyugati részén született és nőtt fel, így az ő kulturális és tapasztalati háttere is nagyon különbözött Derekétől. Amikor 1952-ben hozzáment az első férjéhez, Ruth áttért a júdaizmusra. 1970-ben, miután természetfölötti módon találkozott Jézussal, Neki szentelte az életét. Lydiához hasonlóan Ruth is a hiten alapuló életre kötelezte el magát, és a legkisebb lányával Izraelbe települt 1975-ben.

Amikor összeházasodtak, Derek hatvanhárom éves volt. A házaspár arra számított, hogy letelepszik Jeruzsálemben és Isten rendelkezésére áll a közbenjárásban, könyvek írásában, és alkalmanként szolgál is. Noha 1981-től Jeruzsálemben éltek, szolgálatuk egészen más irányban kezdett fejlődni.