Elérni az el nem érteket

Valamikor 1958-ban Derek Prince a Victoria-tó partján üldögélt Nyugat-Kenyában.
Így emlékszik erre:

„Találomra kinyitottam az Újszövetséget, ami a Máté 24,14-nél nyílt ki:
,És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.’ Olyan volt, mintha ezeket a szavakat az égre írták volna. Isten így szólt hozzám: ,Jelenleg ez a népem legfontosabb dolga.’

Ezt válaszoltam: ,Még nem fejeztem be az oktatási munkát, amit elvállaltam, de majd ha végzek ennek az ugarnak a szántásával, kérlek, hozd összhangba az életemet a fontossági sorrendeddel!’
Húsz évvel később megláttam, hogyan válaszolt Isten erre az imámra. 1978-ban, amikor feleségül vettem Ruthot, a szolgálatom elkezdett illeszkedni Isten fontossági sorrendjéhez. 1979 februárjában, csupán négy hónappal a menyegzőnk után, az Egyesült Államokban nyolc rádióadó kezdte sugározni A mai nap Derek Prince-szel című műsoromat. Az Úr ezt parancsolta: ,Híreszteld! Rövid, egyszerű és könnyen érthető üzeneteket mondj, amelyek alapvető bibliai igazságokat fejtenek ki!’”

A rádióadás végül elérte az Egyesült Államok legtöbb nagyvárosának térségét, és számos kisebb városba is eljutott, de Amerikán kívül volt a legdrámaiabb növekedés. 1982-ben, amikor Isten a hallgatókon és a Szolgálat barátain keresztül kirendelte a szükséges pénzt, Derek és Ruth megtette a következő lépést, hogy elérjék azokat, akik másképp nem hallhatják Isten Szavát. Elkezdtek angol adásokat sugározni a Karib-szigetekre, Indiába, valamint Közép- és Dél-Amerikába.

1982-ben egy másik angol is meghallotta az Úr üzenetét. A szintén Cambridge-ben végzett Ross Patersonnak, aki korábban Tajvanon volt misszionárius, azt mondta Isten: „Vidd el Derek Prince-t Kínába!” Jóllehet, még sosem találkoztak, Ross kapcsolatba lépett Derekkel és Ruth-tal, és elmondta nekik látását, hogy kezdjenek tárgyalásokat a Far Eastern Broadcasting Company-vel a műsor mandarin nyelvre történő lefordításáról és sugárzásáról.

1984 áprilisában az Élő áldozat című műsorával minden irányban elindultak a kommunista Kína területén. Derek Prince kapott egy kínai nevet is: Ye Guang-Ming, ami azt jelenti: „Tiszta Fény.”

A programot később lefordították kantoni, amoy, shanghai-i és swatow nyelvre. Közben, 1986 decemberében elindult egy másik program is Isten dicséretére méltó munkás címmel. Ennek anyagát Derek könyveiből és hangfelvételeiből állították össze, kifejezetten azzal a céllal, hogy vezetőket képezzenek Kínában. Ezek az üzenetek ma már egész Kínában, valamint Hongkongban és Délkelet-Ázsia legnagyobb részén is hallgathatóak.

1983-ban a Szolgálat pénzügyi nehézségekbe ütközött. Kevesebb könyv és kazetta fogyott el az USA-ban, és a rádióadáshoz is hiányzott mintegy havi húszezer dollár. Derek így emlékszik arra az időszakra, amikor az Úrra vártak:

„Isten világosan szólt Ruth-hoz és hozzám, hogy ne aggódjunk tovább anyagaim eladásával kapcsolatban, és kezdjünk ajándékozni is belőlük a harmadik világban és a vasfüggöny mögött élő helyi keresztényeknek és misszionáriusoknak, akik nem tudnák megvásárolni azokat. Ezt azzal kezdtük 1984-ben, hogy kapcsolatba léptünk nyolc országból huszonhárom vezetővel, akiket ismertem, és ingyen felajánlottuk nekik könyveimet és kazettáimat. Kértük, hogy adják meg más vezetők nevét is, akik szintén hasznát látnák ezeknek az anyagoknak.”

E kicsiny kezdetek óta több százezer könyvet, valamint hang- és képfelvételt kapott meg ajándékba több ezer vezető, százhúsz országban.

A Global Outreach (GO) program sokféle ajtót megnyitott. Amint a különböző nemzetekhez tartozó vezetők olvasták a könyveket és másokat is tanítottak belőlük, kérték, hogy lefordíthassák őket az anyanyelvükre a népük számára. Így kezdődött a Szolgálat fordítási tevékenysége, amelynek köszönhetően ezek a könyvek ma már majdnem ötven nyelven elérhetőek. (Dicsőség az Úrnak magyarul is egyre több!)

Ahogy a Derek Prince Ministries (DPM) terjeszkedni kezdett a rádión, a könyveken és a kazettákon keresztül, Derek és Ruth sokfelé el is utazott az Egyesült Államokban, Európába és Afrika déli részére, hogy személyesen is szolgáljanak. Ezután kevésbé jó helyzetű országok felé is kezdtek ajtók nyílni. 1984 áprilisában a Prince házaspár a zambiai Lusakából felszállt egy kisrepülővel, több száz mérföldön át repült a dzsungel fölött, majd földet ért az északnyugati tartományban. Közel hétezer ember gyűlt össze azon a távoli helyen (az angolai és zairei határ közelében), hogy hallgassa Isten Beszédét.

Ott, a magas fák alatt, az erre az alkalomra készült domboldali amfiteátrumban Dereknek volt ideje alaposan tanítani az alapokról. Így emlékszik vissza: „A kereszttel kezdtem: Jézus magára vette mindazt a rosszat, ami nekünk járt volna, hogy megkaphassuk mindazt a jót, ami Neki, Isten bűntelen Fiának járt.” A következő napokban foglalkozott az átokból és a démonoktól való szabadulással, a Szent Szellem keresztséggel és a Szent Szellem ajándékaival. Derek így látja: „Az afrikaiak nagyon éheznek a tanításra. Ott ülnek és jegyzetelnek, amíg abba nem hagyod a prédikálást. Ha két óra alatt befejezed, panaszkodnak: 'Miért nem folytatod?', az afrikaiak a természetfölötti világ sátáni oldalával élnek együtt, ezért izgatottan és boldogan ismerték meg Isten természetfölötti erejének a valóságát. Több ezren üdvösséget nyertek, meggyógyultak, bemerültek vízbe és Szent Szellembe, majd beléptek a szellemi ajándékokba.

Egy évvel később Derek elvitte ugyanezeket az üzeneteket egy észak-pakisztáni városba, főként muszlimokhoz, akik közül sokan még nem találkoztak nyugati emberekkel. A sátáni természetfölötti jelenségek ismerete az ottaniakat is előkészítette már az üdvösségre, a gyógyulásra és a szabadulásra.

Minthogy Derek és Ruth Jeruzsálemben élt, nemzetközi irodájuk pedig az Egyesült Államokban maradt, természetes és gazdaságos volt a számukra, hogy a világ körüli utazásaik végállomásai a bázisaik legyenek. Az első ilyen útjuk, amelyre 1984 végén indultak el, három hónapig tartott. Az 1987-es, második utazásuk öt hónapos volt. Ennek során szolgáltak először Indonéziában és Malajziában.

Ennek a körútnak a csúcspontja Pápua Új-Guinea volt: Derek felfedezte, hogy a Wycliffe fordítók és a Fiatalok Küldetéssel vezetői az ő tanításai segítségével képzik azt a több ezer bennszülöttet, akik első hallásra elfogadták az evangéliumot. A helyiek „atyaként” tekintettek Derekre. Ezt az utat a Ministers' Fraternal Organisation, Port Moresby városa, és a Papua New Guinea Airlines közösen támogatta. Az országos rádió felszerelését használhatták a szabadtéri összejöveteleken, amelyeket élőben közvetített is a rádió. Derek ezt mondta erről: „Olyan országban láttam szolgálatom gyümölcsét, amit eszembe sem jutott meglátogatni. Ez a fiatal helyi vezetők, a misszionáriusok és az Úr Jézus munkáját dicséri.”

Dereket azzal ajándékozták meg öt világrészben élő barátai a hetvenedik születésnapján, hogy adományokat küldtek Derek kifejezett kívánságának megvalósítására: a rádióműsor spanyol és orosz fordítására és közvetítésére. A spanyol adás jelenleg hallható Dél-Amerika egyes részein, és Spanyolországban is. Az orosz közvetítés 1986-ban kezdett áthatolni a vasfüggönyön, heti öt napon keresztül szóltak az üzenetek.

1987-ben Isten ismét drámai módon cselekedett. Egy német misszionárius, aki angolt tanított egy egyetemen belső Mongóliában, hallotta A mai nap Derek Prince-szel angol adását, amit hatezer mérfölddel távolabbról, az Indiai-óceán szigeteiről sugároztak. Ezt követően megkérdezte a Derek Prince Ministries-t, hogy lefordíttathatja-e a programot mongolra. Ehhez újra ugrani kellett hitben, de a mongol műsor majdnem ugyanakkor került az éterbe, mint amikor megjelent az első mongol Újszövetség mai írásmóddal.

A rádiós szolgálat tovább fejlődik. Jelenleg többek között az indonéz nyelvű, valamint a Csendes-óceáni szigetvilág és Kelet-Európa nyelveire fordított műsorokon dolgoznak. A Global Outreach Leaders Program az angol, kínai, orosz és spanyol programok kazettáit világszerte terjeszti. Ma a világ lakosságának jóval több, mint fele érheti el Derek bibliai tanításait olyan nyelven, amit megért.

Az országból beérkezett bizonyságtételek tanúsítják, hogy ez a tanítás vezetőket és egyszerű hívőket is felkészít rendeltetésük betöltésére Isten Királyságában. Például:

„Az Isten szolgálatára odaszánt, logikus és filozófiában képzett elme az egyik legmeggyőzőbb és legmélyrehatóbb eszköz Isten Szavának terjesztésében.” - J.E.C.

„Keresztény életem fejlődésének nagy hányadát tulajdonítom annak a felkent, és megalkuvás nélküli tanításnak, amit a szolgálatodon keresztül kaptam. Számtalan keresztény akarja radikálisan megélni a fegyelem, becsület, elkötelezettség és naponkénti meghalás valóságát. A te üzeneteid nemcsak felszólítanak minket minderre, hanem egyértelműen kijelölik az utat is, amin járnunk kell.” - S.C.S.

„Isten egyszerű beszédűvé formált téged. Komoly erőfeszítésünkbe kerül, hogy ne mondjuk: 'Derek Prince szerint…' Tudjuk, hogy az üzenet Istené, de te megérttettél velünk sok mindent, amiről azelőtt nem tudtuk, hogy Isten mondta.” - P.A.

A nyolcvanas években Prince-ék új szintre léptek a gyógyító szolgálatban. 1970 táján Derek kapott egy valamelyest szokatlan szellemi ajándékot, ami különösen hátproblémákkal küszködő emberek esetében hatékony. Derek letérdelt a széken ülő beteg elé, és a kezébe fogta az érintett lábát. Az ilyen emberek egyik lába általában hosszabb a másiknál, és a rövidebb láb nőtt egy kicsit, miközben Derek tartotta. Ekkor érintette meg Isten gyógyító ereje a beteget. Több ezren bizonyságot tettek arról, hogy csodálatos gyógyulást kaptak szinte minden jelentősebb betegségből. Derek sok fiatal szolgálónak átadta ezt az ajándékot, akikkel az évek során együtt dolgozott.

Minthogy már Ruth is Derek mellett állt a gyógyító szolgálatban, sokkal több emberért tudtak imádkozni kézrátétellel. Gyakran imádkoztak éjfél utánig is a betegekért (miután Derek legalább egy órán át prédikált). A csúcsot 1984-ben teljesítették a hollandiai Rotterdamban: délelőtti szabadító szolgálatuk öt órán át tartott, az esti gyógyító alkalom pedig hat órásra sikerült, így egyetlen napon tizenegy órát töltöttek intenzív szolgálattal.

Dél-Afrikában egy pretoriai összejövetelen egy teológiai professzor kérdezgette az embereket, akik bizonyságtételük után lejöttek a színpadról: leírta nevüket, címüket és más adataikat. Hat hónapig nyomon követte őket, és megállapította, hogy mintegy hetvenöt százalékuk gyógyulása megmaradt. Nagyjából hat hét után mindannyian átélték a hit próbáját, és némelyek ekkor veszítették el a gyógyulásukat. Később ez a professzor teológiai dolgozatként nyújtotta be jelentését az egyetemen.

A nyolcvanas évek vége felé Derek és Ruth elkezdett más, szolgálatban álló házaspárokért imádkozni. Tanították őket, hogy értsenek egyet imában a Máté 18,19 szerint, és átadták nekik ajándékaikat. Ez megsokszorozta hatékonyságukat és lehetővé tette, hogy sokkal többen átéljék Isten gyógyító érintését.

Az 1990-es években Derek kissé megváltoztatta a hangsúlyt szolgálatában. Ezt mondja erről:

„Hálát adok Istennek minden gyógyulási és szabadulási csodáért, aminek tanúja voltam, de úgy érzem, hogy a mai egyházban a szentség a legsürgetőbb szükség. Számomra az a legdrágább dolog, amikor látom, hogy a Szent Szellem meggyőzi az embereket bűn, igazság és ítélet tekintetében.”